mese Nettivel

Tanulságos mesék gyerekeknek az életről.

Vakáció!

Végre nyár van!

- Kiabált Benő, a többi gyerekkel egy szólamban. A tanító néni nem győzte őket csitítgatni, de a gyerekek továbbra sem adták fel a harcot, csak kiabálták: NYÁR VAN! NYÁR VAN!

Szegény tanár néninek valamit ki kellett találni, mert ez így nem mehetett tovább.

Akkorát tapsolt az összes gyerek lefagyott.

- Mi az tanár néni?

- Mindenki húzza fel a cipőjét és elviszlek titeket valahova.

- Hova? - kérdezte Benő meglepetten.

- Meglepetés lesz.

Végre elindultak s nemsokára egy tisztásra érkeztek.

- Gyerekek! Itt a meglepetésem. Egész nap itt fogunk játszani, csak ebédelni megyünk vissza az iskolába. Ez lesz az ajándékom nektek nyárra. Azt kérem tőletek, ha otthon lesztek, sokat játszatok a friss levegőn. Most pedig feladatot adok nektek.. Mindenki gyűjtsön  tárgyakat, amivel kirakhatjuk a VAKÁCIÓ szót.

Mondanom sem kell a gyerekek hatalmas örömmel szaladtak  tárgyakat keresni, és nagyon örültek, hogy a tanító néni ennyire szereti őket.

 

A szemüveg

Panna szemüveges lett, amit nagyon szégyellt az osztálytársai előtt. Egy nap úgy döntött, hogy nem fogja az iskolába felvenni, mert nem akarja, hogy mindeki pápaszemesnek csúfolja.

Teltek a napok, Panna egyre rosszabbul látott. Nem látta a táblán lévő betűket csak hunyorogva. Fájt a szeme napról- napra. Otthon nem merte elmondani, hogy  nem hordja a szemüveget az iskolába ,mert tudta nagyon jól a szülei nem örültek volna ennek.

De eljött a nap, amikor már hunyorogva sem bírta a betűket szemlélni, ezért elővette a szemüvegét a táskából , félve vette fel. Kata a padtársa megjegyezte, hogy nagyon szép a szemüvege, igazán jól áll neki. Pannába kicsi önbizalom kezdett pislákolni. Szünetben mindenki odament hozzá és annyian dicsérték, Panna sajnálta, hogy hamarabb nem hordta a szemüveget.

Megfogadta, hogy reggel mikor felkel az első dolga az lesz, hogy a szemüveget felveszi. És nem fogja többé szégyellni, hogy szemüveget kell hordania.

A fecske

Beköszöntött az ősz Apraja tündérországban. Azért hívták Aprajának, mert pici manók és tündérek laktak ezen a vidéken. Serényen ellenőrizték a begyűjtött magvakat, bogyókat, hogy télre minden meglegyen. Amikor térültek-fordultak megláttak egy fecskét, aki egy virágszirommal betakarózva feküdt egy levélkén. Odaszaladtak hozzá, hogy megkérdezzék tudnak-e valamiben segíteni.

-Szia fecske! Van valami baj?

- Nagy a baj nem kevés! Eltörött a bal szárnyam. Nagyon hideg van nem tudok elrepülni.

A tündérek és manók készítettek egy hordágyat levelekből és faágakból, rátették a kis fecskét és elvitték az otthonukba.

- Ne aggódj fecske! Nálunk leszel biztonságban, meggyógyítjuk a szárnyad és tavasszal annyit repülhetsz majd, amennyit szeretnél.

- Nagyon kedvesek vagytok, köszönöm jóságotokat!

Hamarosan beköszöntött a tavasz és, ahogy Apraja lakói ígérték úgy repült a kis fecske, mintha meg sem sérült volna.

- Még egyszer köszönöm jóságotokat!

Mondta a fecske.

- Ugyan, bármikor! Szép tavaszt, és nyarat kívánunk neked kedves fecske.

- Köszönöm, nektek is kedves Apraja népe.

 

A különleges húsvéti nyuszi

Az erdő közepén található tojás üzemben a nyuszik serényen dolgoztak, hogy húsvétra szebbnél- szebb tojásokkal kedveskedjenek a gyerekeknek. Az egyik nyuszi csíkosat a másik pöttyöset a harmadik színeset készített. Peti azonban más volt, mint a többiek. Semmilyen tojást nem festett, mert nem volt kézügyessége. Nagyon szomorú volt, hogy a gyerekeknek csak egyszerű fehér tojásokat küldhet. Amikor eljött a húsvét reggel a nyuszik elindultak a gyerekek kertjei felé, hogy a fűben elrejtsék a tojásokat, mert szeretnék látni a gyerekek mennyire örülnek a  színesebbnél-színesebb tojásoknak. Peti annyira nem várta ezt a pillanatot, mert szégyellte  a fehér tojásait. Szétszórták a tojásokat és elbújtak Zsóka kertjébe egy  bokor mögött, hogy onnan szemléljék az eseményeket.

- Nézd anya milyen szép! Ajándék a nyusziktól!

Zsóka boldogan kereste tovább a többi tojást s amikor Peti tojásait megtalálta csönd lett. Peti feszülten várta a reakciót.

- JUHHU! Anya, én is tudok majd tojást festeni! A nyuszik küldtek fehér tojást is, hogy én is festhessek.. Jajj de jó! Örvendezett Zsóka.

Peti nagyon meglepődött, hogy ilyen sikert aratott a fehér tojása. Peti sikerének köszönhetően minden húsvétkor küld a gyerekeknek fehér tojást, hogy ők is különleges tojásokat készíthessenek.

 

A szerelmes süni lány

Ebi nagyon beleszeretett Márkba a sünibe, mert  kedves volt a többi sünihez, és a szeme olyan  szép kék volt, mint az ég.. talán még annál is kékebb. A süni lány nagyon elpirult, amikor Márk épp a közelében sétált, vagy beszélgetett. Egy dolog viszont nagyon bosszantotta: Nem tudta megszólítani, annyira bátortalan volt. A barátnőivel napokat gondolkodtak, hogy Ebi hogyan is tudhatná Márk süni figyelmét felkelteni. Próbálkozott szép csatokat rakni a hajába, mindig csak mosolygott, vagy próbált Márk szemébe nézni, de egyik sem jött össze. A süni lány szomorúan ült a padon, amikor valaki megszólította:

- Szia! Leülhetek melléd?

Ahogy Ebi felnézett, látta Márk szóllította meg.

A kis süni lány remegő hanggal válaszolt:

- Iiigen! Persze fffoglalj helyet!

Ha látnátok Ebi egyszerre volt boldog és nagyon vörös az izgalomtól.

- Van egy szép almám, kérsz Ebi belőle?

- Nagyon rendes tőled. Igen kérek!

Az egész délutánt végigbeszélgették és Ebi nagyon örült, hogy Márk közelében lehetett. Arról, hogy mennyire szereti Márkot talán elmondja majd, ha itt lesz az ideje.

A különleges ajándék

Kata születésnapjára egy nagyon különleges tányért szeretett volna az apukájától kapni.

Nem is akármilyen tányérkáról van szó, természetesen piros színű legyen,hatalmas pöttyökkel.

Jól tudjuk, az apukák nagyon szeretik lányaik kívánságait teljesíteni, így születés napján Kata már a gyönyörű pöttyös tányérjából majszolhatta a reggelit.

- Apa! Olyan szép az ajándékod! Nagyon kedves lesz számomra. Még az iskolába is magammal viszem majd, hogy a lányok lássák, nekem van a világon a legszebb tányérkám.

Ahogy Kata lelkesen magyarázott PUFF! le esett a tányér és darabokra tört. Kata könnyei pedig úgy folytak, mint a záporeső.

- Apa, nézd! Most mi lesz, darabokra tört...

-Jajj, az én gyönyörű szép pöttyös tányérkám... Sírdogált keservesen.

Kata szülinapja már nem volt számára annyira boldog, hiszen a kedves ajándéka a kukában landolt. Este nagyon nehezen tudta álomra hajtani a fejét, folyton a szép piros tálka járt a fejében..de elaludt. Reggel álmosan és letörten kullogott reggelizni, de valami becsomagolva várt rá az asztalon.

- Hűha! Mi lehet ebben?

Kíváncsian szemlélte és észre vette hatalmas betűkkel rá van írva: Apától, mert szeretlek!

Kicsomagolta és egy gyönyörűszép piros pöttyös tányérka mosolygott rá, pont olyan mint az előző.  Az apukájához szaladt,ahogy csak bírt.

- Apa! Én úgy szeretlek! Te vagy a világ legjobb ajándékmestere!

Kata azóta minden reggel a pöttyös tálkából reggelizik és minden reggelinél eszébe jut, mennyire szereti az apukáját.

 

A mosolygós virág

A kis tulipán minden reggel mosollyal üdvözölte társait.

- Jóreggelt kedves tulipánok!Legyen szép napotok!

A többi tulipán sohasem értette, hogy minek örül minden reggel  a tulipán. Gondolták utánna járnak ennek a minden napos lelkesedésnek.

- Tulipán! Te miért mosolyogsz minden reggel? Miért vagy kedves mindenkihez?

- Óh Kedvesek! Hát..azért, mert amikor a gyerekek és a felnőttek reggelenként elhaladnak mellettünk,  úgy gondolom, ha mosolygok és kedvességet sugárzok valami szeretet és lágyság költözik a szívükbe és sokkal szebb lesz a napjuk.

- Értitek már? Mosolyogjatok és legyetek kedvesek ti is!

 

A varázstű

Az erdő közepén élt egy idős néni, pontosabban Idának hívták. Hosszú, szép őszes haja volt és kedves mosolya. Az erdő állatainak ő kötött szebbnél-szebb mellénykéket, sapikat, sálakat, kesztyűket. Egy nap megkereste a százlábú.

- Ida néni! Én úgy szeretnék minden lábamra egy kis cipőt, sok-sok színből. Lehetőleg kéket, sárgát, zöldet és amilyen szín még létezik a világon. Azért lenne fontos kedves Ida, mert holnap a százlábúak báljába megyek, és nagyon különleges szeretnék lenni.

- Kedves százlábú! Holnapig nem fogom tudni elkészíteni, nincs olyan gyors kezem.

- Hát jó... Jó éjszakát! A kis százlábú csalódottan indult haza, persze ezt a csalódott tekintetett Ida néni is észrevette.

-  Jajh, mi tévő legyek? Hogy teljesíthetném százlábú  kérését egy éjszaka alatt?

Ahogy Ida néni tanácstalanul gondolkodott előtte termett egy csodaszép csillogó tű.

- Kedves Ida! Én Varázstű vagyok! Szeretnék neked segíteni. Hallottam milyen jószívű vagy az állatokhoz, ezért szeretnék neked segíteni. Csak fogj a kezedbe és készülhetnek is a színes cipőcskék.

- Oh kedves Varázstű! Hogyan hálálhatnám meg jóságodat?

- Úgy, Kedves Ida néni, hogy továbbra is jószívű maradsz az erdő állataihoz.

Egész este csak horgoltak és horgoltak. Reggelre elkészültek százlábú csodaszép cipői.

Ida néni felvette a köpenyét és sietett százlábú lakásához.

- Kop-Kop! Százlábú! Nyiss ajtót!

Százlábú álmosan nyitott ajtót.

- Ida néni, minek köszönhetem kora reggeli látogatását?

- Hoztam neked valamit…

Ida néni elővette kosarából a kis cipőcskéket és százlábúnak adta.

- Jajj, de csodásak! Ida néni tudtam elkészíted nekem! Nagyon kedves vagy, hálásan köszönöm!

Ida mama elégedetten ment haza, és a kis százlábú is nagyon boldog volt, hogy színesebbnél-színesebb cipőiben indulhatott a bálba.

 

 

Felhőcske aki mindig mosolyog

Az égen lakott három felhő,Ede,Benő és Felhőcske.

Ede és Benő képessége abban rejlett,hogy hatalmas villámokat szórtak és akkora esőket produkáltak,hogy az emberek ámultak-bámultak.

Felhőcske  nem tudott se villámot se esőt adni az embereknek. Az emberek még is nagyon szerették,mert Felhőcske mindig mosolygott és mosolya közben a Nap is sütött. De a felhőt nagyon zavarta,hogy más, mint a többiek,a többi felhő csúfolta is ezért.Egy nap annyira megbántották, hogy kérte a Szellőt fújja jó messzire a többiektől.A Szellő Felhőcske kérését teljesítve jó messzire fújta.

Na, erre Benő és Ede meg akarták mutatni az embereknek Felhőcske nélkül is milyen jól meglesznek.

Elkezdtek esőt és hatalmas villámokat szórni. Napokig csak esett és villámlott. Az emberek nagyon mérgesek lettek,elkezdtek kiabálni a felhőknek:

-Fejezzétek be!

-Felhőcskét akarjuk! A gyerekek miattatok nem tudnak a levegőn játszani.

Elkezdtek még hangosabban kiabálni:

-Felhőcske! Gyere!

A Szellő, ahogy meghallotta az emberek kiabálását sietett Felhőcskéért.

- Felhőcske gyere,szükség van a mosolyodra! Minden csupa víz és nem tudnak a gyerekek játszani.

A Szellő gyorsan hazafújta a kis felhőt. Felhőcske hatalmasat mosolygott a Napocska kisütött és az emberek nagyon boldogok voltak.

- Köszönjük Felhőcske! Maradj velünk!

Ede és Benő szégyenkezve mentek bocsánatot kérni Felhőcskétől.

- Sajnáljuk, hogy butaságokat mondtuk Neked,nagyon értékes felhő vagy! Kérlek maradj velünk!

- Felhőcske nagyot mosolygott megölelte a két felhőt és annyit mondott: Nem haragszom!

Ezentúl a három felhő megegyezett egymás között, mikor ki fog esőt, villámot  vagy mosolyt szórni az emberek örömére.

 

 

 

Lepke Luca és a szárnya

Lepke Luca fehér szárnyakkal született, így nem volt megelégedve magával.

Olyan szép színes szárnyakat szeretett volna, mint Boglárkának tiritarka, napfényben pompázó, de beérte volna Julcsi kék szárnyaival is. Nagyon bántotta a dolog így elmondta a pillangó lányoknak bánatát.

- Olyan szép szárnyatok van! Én is szeretnék olyan szép pillangó lány lenni, mint ti!

- Ne butáskodj Luca! A fehér szárnyaid nagyon különlegesek, nem sok pillangó lánynak van  ilyen.

A lányok vigasztalása nem segített Lucán. A fehér szárnyú kis pillangó leült szomorkodni egy kamilla virág szirmára. Még búslakodott Julcsi és Boglárka tanakodni kezdtek, hogyan segíthetnének barátnőjük bánatán.

- Mi lenne, ha a  virág szirmaiból csinálnánk Lucának egy gyönyörű színes pillangó szárnyat?

Ötletelt Julcsi.

- Ez nagyszerű ötlet! - Boldogan állapította meg Boglárka. Lássunk is hozzá!

Szedtek pitypangot, rózsaszírmot, tulipánt és sok-sok színes virágot. Nagyon sok fáradságukba telt, mire készen lettek. Amikor elkészültek nagyon izgatottak voltak, vajon fog- e tetszeni Lucának az ajándékuk.. Elindultak megkeresni  a szomorkodó pillangót. Ugyanott üldögélt, ahogy eddig  is tette.

-Luca! -nézz csak ide! - Nézd mit hoztunk Neked! Tudjuk, hogy szomorú vagy a fehér szárnyaid miatt, ezért csináltunk számodra egy meglepetést.

-Meglepetést! - mosolygott Luca.

- Bizony! Tessék, fogadd tőlünk szeretettel!

- Jajj de csodálatos!- Ezt tényleg ti csináltátok nekem? Nagyon boldoggá tettetek!

- Luca fel is vette a szárnyakat és repült egyet a napfényben.

- Nézzétek milyen szép színes pillangó lettem!- Köszönöm lányok, nagyon szeretlek titeket!

- Szívesen Luca , mi is nagyon szeretünk!

Mostmár Luca is boldogan repkedett a lányokkal virágról -virágra és nagyon boldog volt, hogy ennyire fontos a barátainak.