mese Nettivel

Tanulságos mesék gyerekeknek az életről.

A mosolygós virág

A kis tulipán minden reggel mosollyal üdvözölte társait.

- Jóreggelt kedves tulipánok!Legyen szép napotok!

A többi tulipán sohasem értette, hogy minek örül minden reggel  a tulipán. Gondolták utánna járnak ennek a minden napos lelkesedésnek.

- Tulipán! Te miért mosolyogsz minden reggel? Miért vagy kedves mindenkihez?

- Óh Kedvesek! Hát..azért, mert amikor a gyerekek és a felnőttek reggelenként elhaladnak mellettünk,  úgy gondolom, ha mosolygok és kedvességet sugárzok valami szeretet és lágyság költözik a szívükbe és sokkal szebb lesz a napjuk.

- Értitek már? Mosolyogjatok és legyetek kedvesek ti is!

 

A varázstű

Az erdő közepén élt egy idős néni, pontosabban Idának hívták. Hosszú, szép őszes haja volt és kedves mosolya. Az erdő állatainak ő kötött szebbnél-szebb mellénykéket, sapikat, sálakat, kesztyűket. Egy nap megkereste a százlábú.

- Ida néni! Én úgy szeretnék minden lábamra egy kis cipőt, sok-sok színből. Lehetőleg kéket, sárgát, zöldet és amilyen szín még létezik a világon. Azért lenne fontos kedves Ida, mert holnap a százlábúak báljába megyek, és nagyon különleges szeretnék lenni.

- Kedves százlábú! Holnapig nem fogom tudni elkészíteni, nincs olyan gyors kezem.

- Hát jó... Jó éjszakát! A kis százlábú csalódottan indult haza, persze ezt a csalódott tekintetett Ida néni is észrevette.

-  Jajh, mi tévő legyek? Hogy teljesíthetném százlábú  kérését egy éjszaka alatt?

Ahogy Ida néni tanácstalanul gondolkodott előtte termett egy csodaszép csillogó tű.

- Kedves Ida! Én Varázstű vagyok! Szeretnék neked segíteni. Hallottam milyen jószívű vagy az állatokhoz, ezért szeretnék neked segíteni. Csak fogj a kezedbe és készülhetnek is a színes cipőcskék.

- Oh kedves Varázstű! Hogyan hálálhatnám meg jóságodat?

- Úgy, Kedves Ida néni, hogy továbbra is jószívű maradsz az erdő állataihoz.

Egész este csak horgoltak és horgoltak. Reggelre elkészültek százlábú csodaszép cipői.

Ida néni felvette a köpenyét és sietett százlábú lakásához.

- Kop-Kop! Százlábú! Nyiss ajtót!

Százlábú álmosan nyitott ajtót.

- Ida néni, minek köszönhetem kora reggeli látogatását?

- Hoztam neked valamit…

Ida néni elővette kosarából a kis cipőcskéket és százlábúnak adta.

- Jajj, de csodásak! Ida néni tudtam elkészíted nekem! Nagyon kedves vagy, hálásan köszönöm!

Ida mama elégedetten ment haza, és a kis százlábú is nagyon boldog volt, hogy színesebbnél-színesebb cipőiben indulhatott a bálba.

 

 

Felhőcske aki mindig mosolyog

Az égen lakott három felhő,Ede,Benő és Felhőcske.

Ede és Benő képessége abban rejlett,hogy hatalmas villámokat szórtak és akkora esőket produkáltak,hogy az emberek ámultak-bámultak.

Felhőcske  nem tudott se villámot se esőt adni az embereknek. Az emberek még is nagyon szerették,mert Felhőcske mindig mosolygott és mosolya közben a Nap is sütött. De a felhőt nagyon zavarta,hogy más, mint a többiek,a többi felhő csúfolta is ezért.Egy nap annyira megbántották, hogy kérte a Szellőt fújja jó messzire a többiektől.A Szellő Felhőcske kérését teljesítve jó messzire fújta.

Na, erre Benő és Ede meg akarták mutatni az embereknek Felhőcske nélkül is milyen jól meglesznek.

Elkezdtek esőt és hatalmas villámokat szórni. Napokig csak esett és villámlott. Az emberek nagyon mérgesek lettek,elkezdtek kiabálni a felhőknek:

-Fejezzétek be!

-Felhőcskét akarjuk! A gyerekek miattatok nem tudnak a levegőn játszani.

Elkezdtek még hangosabban kiabálni:

-Felhőcske! Gyere!

A Szellő, ahogy meghallotta az emberek kiabálását sietett Felhőcskéért.

- Felhőcske gyere,szükség van a mosolyodra! Minden csupa víz és nem tudnak a gyerekek játszani.

A Szellő gyorsan hazafújta a kis felhőt. Felhőcske hatalmasat mosolygott a Napocska kisütött és az emberek nagyon boldogok voltak.

- Köszönjük Felhőcske! Maradj velünk!

Ede és Benő szégyenkezve mentek bocsánatot kérni Felhőcskétől.

- Sajnáljuk, hogy butaságokat mondtuk Neked,nagyon értékes felhő vagy! Kérlek maradj velünk!

- Felhőcske nagyot mosolygott megölelte a két felhőt és annyit mondott: Nem haragszom!

Ezentúl a három felhő megegyezett egymás között, mikor ki fog esőt, villámot  vagy mosolyt szórni az emberek örömére.

 

 

 

Lepke Luca és a szárnya

Lepke Luca fehér szárnyakkal született, így nem volt megelégedve magával.

Olyan szép színes szárnyakat szeretett volna, mint Boglárkának tiritarka, napfényben pompázó, de beérte volna Julcsi kék szárnyaival is. Nagyon bántotta a dolog így elmondta a pillangó lányoknak bánatát.

- Olyan szép szárnyatok van! Én is szeretnék olyan szép pillangó lány lenni, mint ti!

- Ne butáskodj Luca! A fehér szárnyaid nagyon különlegesek, nem sok pillangó lánynak van  ilyen.

A lányok vigasztalása nem segített Lucán. A fehér szárnyú kis pillangó leült szomorkodni egy kamilla virág szirmára. Még búslakodott Julcsi és Boglárka tanakodni kezdtek, hogyan segíthetnének barátnőjük bánatán.

- Mi lenne, ha a  virág szirmaiból csinálnánk Lucának egy gyönyörű színes pillangó szárnyat?

Ötletelt Julcsi.

- Ez nagyszerű ötlet! - Boldogan állapította meg Boglárka. Lássunk is hozzá!

Szedtek pitypangot, rózsaszírmot, tulipánt és sok-sok színes virágot. Nagyon sok fáradságukba telt, mire készen lettek. Amikor elkészültek nagyon izgatottak voltak, vajon fog- e tetszeni Lucának az ajándékuk.. Elindultak megkeresni  a szomorkodó pillangót. Ugyanott üldögélt, ahogy eddig  is tette.

-Luca! -nézz csak ide! - Nézd mit hoztunk Neked! Tudjuk, hogy szomorú vagy a fehér szárnyaid miatt, ezért csináltunk számodra egy meglepetést.

-Meglepetést! - mosolygott Luca.

- Bizony! Tessék, fogadd tőlünk szeretettel!

- Jajj de csodálatos!- Ezt tényleg ti csináltátok nekem? Nagyon boldoggá tettetek!

- Luca fel is vette a szárnyakat és repült egyet a napfényben.

- Nézzétek milyen szép színes pillangó lettem!- Köszönöm lányok, nagyon szeretlek titeket!

- Szívesen Luca , mi is nagyon szeretünk!

Mostmár Luca is boldogan repkedett a lányokkal virágról -virágra és nagyon boldog volt, hogy ennyire fontos a barátainak.

 

Léna különlegessége

Egyszer volt, hol nem volt, a bárányfelhőkön túl élt egy macikészítő kislány. Azért volt különleges ez a kislány, mert virágok illatát és színeit használta fel a macik készítéséhez.

Rengeteg macit készített:Bendegúz, Elek,Szederke,Léna és még sorolhatnám tovább.

A kislány nagyon boldog volt, hogy csodálatos macik alkotója lehet,de valami még is hiányzott a boldogságához. Elkezdett tanakodni mit is kezdhetne a macikkal.

- Megvan!- gyerekeknek fogom ajándékozni őket,hogy legyen egy igaz barátjuk. Mennyire fognak a macikáknak örülni.

Este összehívta a maci csapatot, hogy elmondja a nagyszerű tervét.

-Kedves mackóim! Nagyon szeretlek titeket!Úgy gondolom sok gyerek szeretne benneteket rajtam kívül. Mi lenne,ha elrepülnénk emberföldre és mindannyiótoknak szereznénk egy kis gazdit?

Macik nagyon lelkesen helyeselték az ötletet.

-Jajj de jó!Sokan fognak szeretni minket!Lesz kivel aludjunk és,ha fél hozzánk bújnak majd.Induljunk!

A kislány és a macik egész este gazdikat kerestek.Bendegúz rosszcsont kisfiúhoz került, Szederke egy szerény kislányhoz és így tovább.

Csak Lénának nem találtak gazdit.Léna különlegessége abban rejlett, hogy hiányzott az egyik karja.Mégis sokat mosolygot és édes Levendula illatot árasztott magából. Reggel elrepültek egy kórház felett.Léna felkiáltott.

-Álljunk meg!-Hátha találok egy kis gazdit. Léna besurrant és nézte a gyerekeket. Talált egy barna göndör hajú kislányt,akinek hiányzott a jobb lába.Gyorsan befeküdt a kislány mellé és hozzábújt.

Amikor felkelt a kislány és észrevette Lénát nagyon örült neki.Jajj de jó, hogy itt vagy macika! Nagyon foglak szeretni!

Léna mosolygott egyet és nagyon boldog lett,hogy szerető gazdára lelt.

Katica pöttyei

Katica egy nap arra ébredt, hogy nem akar óvodába menni. Fogta a piros filctollat és elkezdett pici pöttyöket rajzolni az arcára a kezére a pocakjára.  Ezután lecsukta a szemecskéjét és várta a reggeli ébresztést. Jött is Katica anyukája...mikor meglátta, hogy kislánya tele van pötyökkel felkiáltott:

- Katicám!- Himlős lettél.

-Jajj anya, fáj a pocakom és nem érzem jól magam.Hogy megyek ma óvodába?

-Katicám himlősen sehogy! Sajnos egész nap az  ágyban kell pihenned, nehogy belázasodj. Mindjárt jövök, főzök neked meleg teát, csipkebogyóból, ahogy szereted.

Mondanom sem kell Katicánál nagy volt az öröm, hogy otthon maradhat és az anyukája lesi minden kívánságát. Gondolta, hogy végre egész nap lustálkodhatom, társasjátékozhatok, nézhetek mesét, talán még anya palacsintát is süt nekem.

Kisidő múlva jött Katica anyukája a finom meleg csipkebogyó teával. Katicám,idd meg a teát közben megmérem a lázad. Amikor hozzáért Katica homlokához észrevette a pöttyök elmosódtak.. Katica mama rájött a huncutságra, de nem szólt semmit.

- Katica nincs lázad, de pihenned kell!

- Jó anya, de ha pihentem játszunk együtt?

- Sajnos nem lehet. Ágyban kell maradnod, nehogy belázasodj.

- Anya! Úgy kívánom a palacsintát...sütsz nekem, ha pihentem?

- Nem lehet kicsim, fájni fog tőle a pocakod, ma csak teát ihatsz és vajas kenyeret ehetsz.

- Pihenj drágám!

Katica egyedül maradt, gondolta magában..

- Nem is olyan jó betegnek lenni.Nincs játék, nincs palacsinta, se mese.. Nem kellett volna pöttyöket rajzolnom. Lehet, ha csak azt mondtam volna a pocakom fáj, játszott volna velem anya és nem kellene most az ágyban lennem. Olyan unalmas. Jajj, most mit csináljak? Lehet lemosom a pöttyöket, anya azt hiszi majd, hogy elmúlt a himlőm és akkor játszunk. Hmm.. megyek is.

Katica lemosta a pöttyöket, visszafeküdt az ágyba és várta az anyukáját.

- Katica mama jött is megnézni huncut csemetéje állapotát..

-Kicsim nézd!- Elmúltak a pöttyeid!

-Látom anya.. Úgy érzem jobban is vagyok.. esetleg játszhatnánk.

- Hát kislányom..nem tudom, ma mindenképp ágyban kellene maradnod, nehogy rosszabb legyen.

- De anya! Elmúltak. Játszunk már..csak kitaláltam.

- Mondd még egyszer kicsim...Mit csináltál?

- Anya az úgy volt, nem volt kedvem oviba menni és kitaláltam, ha pöttyöket rajzolok magamra, elhiszed, hogy beteg vagyok és itthon maradhatok. Játszunk, kapok palacsintát, és mesét is nézhetek.

- Édesem! nem szép dolog a füllentés! Ha elmondtad volna, mire vágysz lehet teljesítem.

De óvodába járnod kell, mert ott vannak a barátaid, sokat tanultok és az iskolára is felkészít. - Tudod mit kislányom? Játszunk, utánna sütök palacsintát nézhetsz mesét is, de nem azért mert füllentettél. Holnaptól szépen fogsz járni oviba és soha többé nem csinálsz ilyet.

- Megegyeztünk?

- Igen anya! Nagyon unalmas volt az ágyban és sajnálom, hogy becsaptalak, de jó ötletnek tűnt. Most pedig akkor kezdődhet a játék!

Flóra zümi és a fogfájás

Egy nap Flóra a méhecske hatalmas fogfájással futott az anyukájához.

-Anya! Nagyon fáj a fogam! Auu... enni is alig tudok. Nagyon rossz!

- Gyere Flóra felöltözünk és meglátogatjuk Olga bagoly fogorvos nénit.

- Anya én nem akarok menni, félek a fogorvostól..Nem-Nem megyek!

- Oké, gyere mutatok neked valamit. Elővett egy fogakról szóló könyvet és megmutatta Flórának az egészséges fog hogyan romlik el, ha nem tisztítjuk alaposan és  nem megyünk el a fogorvoshoz megnézetni. Flóra szörnyűlködve nézte a csúnyábbnál csúnyábbb fogakat.

- Na, Flóra, szeretnél ilyen fogakat?- nézd milyen fekete és ápolatlan.

- Jajj dehogy is!- Azt hiszem megyek öltözni. De..de ugye anya nem fog fájni?

- Kislányom ne butáskodj! Nem fog fájni, a fogorvos néni vigyázni fog rád közben.

-Na jó akkor...menjünk..

Megérkeztek Olga fogorvos nénihez.. Olga néni kedvesen fogadta Flórát.

- Szia Flóra! Kerülj bentebb! Nem kell félni, csak megnézem mitől fájhat a fogacskád. Kérlek most nyisd ki a szád és mondd azt, hogy ÁÁÁ. De jó nagyra nyisd! Na,megis van a hiba. Be van gyulladva a fogacskád. Írok rá neked gyógyszert, mosd naponta kétszer a fogad és lehetőleg ne sok édességet egyél!

-Jó-jó,bólogatott Flóra.

- Köszönöm Olgi néni, hogy megnézte a fogam.

_ Szívesen Flóra, de szeretnélek kicsit gyakrabban látni, hogy elkerüljük a fogfájást.

- Jó! Szólok anyának erről..

- Rendben, Szia Flóra!

- Csókolom!

- Huhh anya, nem is volt olyan vészes. Tudod, gyakrabban kell majd jönnünk.

- Tudom kislányom betartjuk, és ellenőrizni fogom a fogmosást és az édesség mennyiségét, de most mivel ilyen bátor voltál elmegyünk a játszótérre egy kicsit. Úgy láttam Hóvirág és Katica is ott van.

- Köszi anya, szuper nap ez a mai.

Szöcske Peti óvodába megy

Szöcske Peti egy nap óvodába készült. Az anyukája reggelire finom palacsintával lepte meg- e jeles nap alkalmából. Azonban Peti nem volt boldog.

- Mi a baj kisfiam? -Nem ízlik a palacsinta?

-Jajj anya!- Nem akarok óvodába menni! Tegnap Bendegúz a cserebogár azt mondta a játszótéren a óvoda rémes hely. Időre kell enni, játszani és aludni. És csak délután jöhetek haza.

- Jajj az a Bendegúz!- Kisfiam, az óvodába azért kell időre játszani, enni és aludni, mert az óvónénik sok-sok érdekességet fognak neked tanítani,ha egész nap csak játszanátok nem tanulhatnál érdekes dolgokat. Döme anyukája Márta néni is óvónéni és képzeld! - a gyerekeket virágok színeiből festeni tanítja. Ezenkívül, Noémi a pillangó néni hangszereken játszik nektek: furulyán, hegedűn, zongorán. És még nagyon sok minden vár rád.

-Hűha! És én is festhetek, meg zenélhetek anyukám?

-Hát persze kicsim. - Látod? - nagyon jó hely az óvoda.

- Anya! induljunk inkább hagyjuk a palacsintát.

Szöcske Peti anyukája elmosolyodott, felöltöztette Petit és indultak is az óvodába. Peti egész nap festett, furulyázott és sok barátot szerzett. Délután, amikor hazaértek az anyukájával élménybeszámolót tartott az apukájának is. Vacsora és fürdés után hamar elaludt a rengeteg élménytől. Álmában az óvodáról álmodott, hogy milyen jól érezte magát és alig várja, hogy holnap is kipróbáljon valami újat.

 

Szöcske Peti

 

Anya! Apa! olvass mesét!

Leendő pedagógusként tanulhatok a gyerekekről. Rengeteget forgok körülöttük és tucatnyi személyiség játszik az oviban. Sokszor elgondolkodom, aki a homokozóban játszik kisfiú ügyvéd,bankár, vagy orvos lesz? A kislány a sarokban a babát fésüli...talán egy leendő óvonénit  szemlélek? Kedves anyuka és apuka! Az a gyermek, aki épp veletek szemben ül szerinted mivé cseperedik? Tudjátok... ez a munka rajtatok áll! Nyílván szabad akaratából fog dönteni tanulmányairól, életéről de Ti vagytok a  felelősek a formálásban. Ti vagytok a tipikus "sablon."NÉZZÜNK PÉLDÁT: Anya minden reggel sminkeli magát..hát.. majd én is fogom, ha nagy leszek. Apa kávéval indítja a reggelt...hát én is ezzel fogom. És még számos példát hozhatnék. A mese olvasás egy olyan többrétegű dolog,amely észrevétlenül formálja szülőt és gyermeket. Számos jótékony hatást vált ki, amelyeket sok-sok cikkben kifogok fejteni. Igyekszem egy lapozható mesekönyvet írni, mely az élet dolgaira tanítja a gyerekeket. barátság, tisztelet, munka és egyébb értékek, amik kezdenek kimenni a "divatból".

Remélem tetszeni fognak apró gondolataim és formálhatjuk egymást! Szép estét!

Minden jót!  . Netti